Teljes változat

Spartan Race: ahol a szögesdrótok tényleg szúrnak

Írta: Soós Róbert, közzétéve: 2018-06-13 05:43:31 [Vissza]

Egy verseny, ahol rengeteg nem várt helyzettel szembesülsz, melyek megoldásához senki sem ad használati utasítást, de mégis meg kell oldanod őket valahogy. Pont, mint az életeben.

Augusztus negyedikén és ötödikén szervezik Brassópojánán az első romániai Spartan Race-t, ami egyben egy Trifecta hétvége is. Arról, hogy miért érdemes benevezni, és mire lehet számítani Ilyés Loránddal, a Spartan Race romániai versenyigazgatójával beszélgettünk.

Amikor eldöntötted, hogy részt veszel az első Spartan Race-en, akkor mi járt a fejedben? Mire számítottál és mitől féltél?

Első alkalommal egy meghívás alapján vettem részt egy versenyen, Kassán, és egy kis utánanézés után.

Arra voltam kíváncsi, hogy mi az, ami ennyi embert vonz. Kicsit tartottam is tőle, hiszen valójában terepfutó vagyok, az egyszerű dolgokban hiszek, a természetet, természetességet szeretem. De egyből magába szívott a Spartannak az a plusz töltete, ami a kiszámíthatatlanságról, az adrenalinról szól, arról, hogy bármilyen akadály áll előtted, azt le kell küzdened, ha a távot végig akarod csinálni.

Ma már tudom, hogy az egészet az adrenalin, a kalandvágy és a meglepetés mozgatja, az, hogy az emberek szeretnek olyan dolgokat kipróbálni, olyan akadályokkal megküzdeni, amiről nem tudják pontosan, hogy mi is az.

Első alkalommal egy hatalmas meglepetés volt az egész. Próbáltam utána nézni annak, hogyan lehet teljesíteni az akadályokat, de a Spartan Race úgy van kitalálva, hogy ne lehessen sok információt kapni arról, hogy valójában mi is fog várni rád a pályán. Úgy álltam neki, hogy kész vagyok bármire, megcsinálom a távot, aztán hogy hogyan azt meglátom majd a helyszínen.

Az első verseny után milyen gondolatok cikáztak át az agyadon?

Nagy elégtétel volt. Úgy indultam neki, hogy szinte egyáltalán nem tudtam, hogy ebből most mi fog kisülni. A verseny vitt magával. Akadály után akadály következett. Az egyiket még le sem küzdöttem és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a következő.

Olyan szinten vitt magával a cél és az akadályok leküzdéséhez szükséges akarat, hogy a végén úgy éreztem, hogy egy pillanat alatt lejárt a verseny. Hatalmas élmény volt.

A finis után, amikor visszagondoltam arra, hogy milyen akadályok voltak, és azokon hogyan mentem végig, én is meglepődtem magamon, azon hogy mire vagyok képes, amikor a verseny szelleme és az adrenalin hajt.

Akkor megtanultam, hogy a Spartan Race-nek úgy kell nekiállni, hogy képes lehetsz bármire. Ha ebben hiszel, akkor nem jöhet olyan akadály, ami meggátolhatna abban, hogy végig küzdd az egészet. Ha valamely akadály mégsem menne, akkor ott a négyütemű burpee, amellyel ki lehet váltani.

Az első versenynél nekem az volt a taktikám az akadályoknál, hogy megfigyeltem, mások hogyan teljesítik azokat. Hiszen fizikailag eléggé fel voltam készülve, de technikailag nem. Ezért igyekeztem a verseny alatt másoktól tanulni.

Mennyire más érzés részt venni egy Spartan Race-en, mint egy terepmaratonon?

Nagyobb a töltete. Kevesebb idő és rövidebb táv alatt sokkal több hatás ér, mint egy terepfutó maratonon. Egy terepfutó maratont nagy részben mentálisan fel tudsz előre építeni annak ellenére is, hogy magán a terepen nem voltál. Ha tudod a távot és a szintet, akkor össze tudod rakni, hogy nagyjából milyen tempóban tudod lenyomni.

Ha az időjárási körülmények stabilak, akkor nagy meglepetések nem érhetnek, mert látod a szintgörbéből, hogy hol milyen terhelésre számíthatsz.

A Spartan Race ennek teljesen az ellentettje. Itt csak körülbelül tudod a távot, csak sejted, hogy milyen akadályok várnak rád, hiszen van összesen száz akadály, amiből a választott táv függvényében 20-30-al vagy akár ennél is többel találkozhatsz a verseny során. Szinte semmit sem tudsz előre, és nyitottnak kell lenned mindennel szemben, mivel fogalmad sincs, hogy mi vár rád.

Ebből a kiszámíthatatlansági tényezőből származik az a plusz adrenalin, ami a Spartan Race-t izgalmasabbá, intenzívebbé teszi. Végig egy hajtani akaró vágy van benned, hogy akadály után akadályt tudjál teljesíteni, és az akadályok úgy vannak elhelyezve, hogy távtól függetlenül is elég nagy kihívás legyen leküzdeni őket.

Mit adott neked a Spartan Race, miben változtatott meg?

Egyrészt több mozgást hozott az életembe, másrészt a célok tekintetében is sokat változtatott rajtam. Ráébresztett arra, hogy sokkal tisztábban kell megfogalmaznom a célt és sokkal fókuszáltabban kell dolgoznom azért, hogy azt valóban megvalósítsam.

Megtanított arra, hogy sokkal jobban be kell osztanom az időmet és az energiámat, és sokkal intenzívebben kell koncentrálnom egy adott versenyre, már akkor is, ha egyáltalán teljesíteni akarom, és nem hajtok eredményre.

Fizikálisan a Spartan Race előtt a terepfutás volt az alap, viszont teljesen hiányzott a felső testes edzés. Ma már nem csak sima terepfutásból áll az edzésem, hanem burpeekből és kombinált akadályspecifikus gyakorlatokból is.

Pszichésen hogyan készültök?

A pszichés része legalább olyan nehéz, mint a fizikai. Én úgy gondolom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, eléggé türelmesnek ismerem magam, és eléggé jól tudok koncentrálni és a lehetőségeket kihasználva megoldani adott helyzeteket.

És ez sokat segít a versenyeken is. Hiszen a Spartan Race a helyzetfelismerésről és helyzetmegoldásról szól. Egy akadály, egy helyzet elé kerülsz, ha bepánikolsz és ráfeszülsz, akkor veszett ügy. Azt kell megtanulnod, hogy sokkal intenzívebben tudjál fókuszálni az előre nem látható helyzetek megoldására.

A Spartan Race-en a verseny teljes időtartama alatt egyfajta feszült helyzetben vagy. Odajutsz egy akadályhoz. Egy picit megnyugszol, mert már tudod, hogy mivel állsz szemben. Kitalálod, hogy hogyan fogod leküzdeni. Valahogy leküzdöd. És már ismét azon izgulsz, hogy vajon mi lesz a következő akadály.

Akkor itt nem tudsz felépíteni előre egy mentális térképet?

A nagyon tapasztaltak talán igen. De ők is úgy, hogy bármi van előttem, megyek és ledarálom. De még a legtapasztaltabbak versenyét is átszövi az ismeretlen izgalma. És pont ettől életszerű az egész, hiszen a nagybetűs életben is rengeteg nem várt helyzettel szembesülünk, amelyek megoldásához senki sem ad használati utasítást, de mégis meg kell oldanod őket valahogy. Kicsiben ezt hozza a Spartan Race.

És itt is el lehet futni az elejét?

Simán. Tapasztalatból tudom, hogy a végére sok energiát kell hagyni, hiszen a pályák úgy vannak felépítve, hogy az utolsó részre tartogatják a legnehezebb és legizgalmasabb akadályokat. Ez egyrészt a nézők miatt van, másrészt azért, hogy nehogy valakinek az az érzése támadjon a végén, hogy ezt félgőzzel is teljesíteni lehet.

Ezért a versenyt úgy érdemes felépíteni, hogy az elején csak nyolcvan százalékot tegyél bele magadból, hogy a végére is maradjon energia.

Honnan jön ez a sport, merre tart, és mit keres most Romániában?

A Spartan Race kitalálója és alapítója Joe De Sena. Ő egy volt amerikai katona, aki valamikor túlélő versenyeket szervezett, és közben rájött arra, hogy az emberek egyre nyitottabbak az ilyen típusú kalandokra.

2010-ben indította útjára a Spartan Race-t Amerikában, ami szinte járványszerűen kezdett el terjedni, ma már több mint negyven országban van jelen.

Talán azért lett ennyire népszerű, mert ráérzett a modern ember egyik ki sem mondott igényére. Hiszen a Spartan Race a túlzott kényelemhez szokott embereket próbálja túltolni a komfortzónájukon, arra ösztönöz, hogy legyél problémamegoldó, tűzzél ki célokat, és érd el azokat. A Spartan Race mára már milliók életmódjává vált, egyszerre sport, közösség és életfilozófia.

Azt hogy miért pont most lesz az első Romániában azt a Spartan Race központi vezetése döntötte el. Ők azok, akik felmérik, hogy melyek azok az országok, ahol van rá bizonyos nyitottság és terjeszkedési vágy.

Azok, akik Romániából voltak már külföldi versenyeken, már nagyon várják. Persze vannak olyan itt élő sportolók is, akik jelenleg szinte semmit sem tudnak róla, de úgy gondolom, hogy ez néhány év múlva megváltozik, és biztos, hogy itt is nagy népszerűségnek fog örvendeni.

A gyors terjeszkedését annak is köszönheti, hogy egyfajta divat is lett, hiszen gyönyörű sáros fotók készülnek, amivel rengeteg lájkot lehet bezsebelni a közösségi médiában. De azért a Spartan Race ennél sokkal többet is ad.

És főleg azoknak mesélem, akiket elriaszt a show része, hogy az elején, amíg csak kívülről láttam az egészet, addig nekem sem jött be igazán.

Amikor mondták, hogy menjek és próbáljam meg, akkor azért mentem el, mert hívtak és megadták a lehetőséget, hogy részt vegyek benne. De magamtól talán sosem jutott volna eszembe, hogy jelentkezzek, mert a videókból az látszott, hogy ez egy show műsor, ahol rengeteg ember van, és ez nem igazán volt összeegyeztethető a terepfutós nyugodt és egyszerű világommal. Mára már nagyon jól kiegészítik egymást, mindkét mozgásformában meg tudom találni azt az eszmeiséget, amiért érdemes hosszú ideig csinálnom.

Amikor viszont elkezdődött az első verseny, akkor kizártam minden mást, és csak arra figyeltem, amit adni tud. És az, amit adott felülírta minden korábbi fanyalgásomat.

Mire számíthat az, aki még egyetlen Spartan Race-en sem vett részt, de most úgy dönt, hogy regisztrál?

A teljesen kezdőknek nagyon erős tükröt tart. Kendőzetlenül szembesíti őket a teljesítőképességük határaival. De ugyanakkor ráveszi őket arra, hogy túllépjék azokat.

A Spartan Race egy olyan intenzív élményt és tapasztalatot nyújt igazából saját magunkkal kapcsolatban, amit az életben bármikor hasznosítani tudunk. A legnagyobb hozadéka talán az, hogy megtanulod egy kicsit más szemmel nézni az eléd gördülő akadályokat.

A versenyek alatt fokozatosan elsajátítod azt a fajta gondolkodást, hogy beazonosítod az akadályokat, fogást keresel rajtuk, majd leküzdöd. És ez a mindennapokban is hasznos lehet.

Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy részt vehess egy ilyen versenyen?

Különböző távok vannak, a legkisebb táv a Sprint, ami úgy van kitalálva, hogy minimális fizikai kondícióval igazából bárki képes teljesíteni. Ez 5+ kilométer és 20+ akadály.

A középső táv a Super, ami 13+ kilométer és 25+ akadály. Ez azoknak ajánlott, akik már egy Sprintet életükben teljesítettek. Ide már nem árt egy kicsit komolyabb futó kondíció meg felsőtest, hogy az ember ne kínlódja végig, hanem élvezni is tudja. Az elsőnél valószínű mindenképp kikészülsz a végére, de nem mindegy, hogy lelkileg is tönkreteszed-e magad, vagy tudod, hogy van, mit javítanod, és ha eleget edzel, akkor a következőt jobban megcsinálod.

A Beast egy 20+ km-es szakasz, 30+ akadállyal. Aki a Beastet teljesíteni akarja, az nem árt, ha már túl van egy Sprinten és egy Superen. Sokan egyből nekiugranak, és a végén meglepődnek, hogy ez sokkal keményebb, mint amire számítottak.

A Sprint a Super és a Beast a három alapverseny, ha ez egyetlen hétvégén van – ahol lehetőség van mindhármat teljesíteni –, akkor az egy Trifecta hétvége, és ilyen lesz most Romániában. Ez egy speciálisabb verseny, és külön éremmel jár, ha valaki mind a három versenyszámot teljesíti egyetlen hétvégén.

Ezen felül van az Ultra, ami 50+ km, 60+ akadállyal. Ez felér egy túlélőversennyel, és itt már tíz órán felül is tarthat a küzdelem.

Akinek ez sem elég, az kipróbálhatja magát a HurricaneHeaten, ami akár 24 órát is tart, és igazából egy csapatos verseny, és a csúcson ott van az Agoge, amiről még én sem tudok semmit azon kívül, hogy létezik.

A romániai helyszín mennyiben lesz más, mint mondjuk egy magyarországi?

Szintben mindenképp keményebb lesz. Brassópojána természeti szempontból az ország egyik legszebb része, viszont bárhova mész, meredek. Gyönyörű pályákat alakítunk ki, sok vad területtel, és reméljük, ezek majd feledtetik kissé a hatalmas szintkülönbségeket.

Mindenki készüljön fel az ismeretlenre, és akkor biztos nem fognak csalódni.

És a szögesdrótok igaziból szúrnak?

Sajnos igen.

 

Mit érdemes tudni?


• Felejtsd el a banánt és az Iso-t a frissítőpontokon, itt csak vizet kapsz.

 

• Lehet nálad övtáska vagy hátizsák, de mindenképp gondolj arra, hogy ezek az akadályok leküzdése alatt is rajtad lesznek, és nem biztos, hogy örülni fogsz a szögesdrótba beakadó hátizsáknak.

 

• Amit magaddal viszel, azt nem hagyhatod el, ha elhagyod, pontlevonás jár érte.

 

• Érdemes befektetni egy jó terepfutó cipőbe és technikai öltözetbe, semmiképp se indulj el pamut pólóban, mert megszívja magát vízzel, és nem fogsz örülni a plusz félkilónak, amit cipelned kell.

 

• Ne legyen lenge az öltözeted, mert mindenbe beleakadhat. És hidd el, lesz amibe.

 

• A szegecses cipőt inkább hagyd otthon. Itt amúgy sem használhatod.

Kapcsolódó cikkek:
• Az ember, aki futtatja a várost
• Európa-bajnokságon voltak a székely spártaiak
• Nagyszerűen teljesítettek a spártai székelyek
[Vissza]
Copyright © 2010 uh.ro. Minden jog fenntartva.