Teljes változat

Izgalmakat, reményt adott az SZKC

Írta: Gál Előd, Simó Veronika, közzétéve: 2018-01-30 14:49:46 [Vissza]

Még annak is, aki csak hébe-hóba tévedt be egy-egy meccsre. Így vélekednek az udvarhelyiek.

A városlakókat kérdeztük meg arról, hogy mit jelent számukra a bizonytalan helyzetbe került kézilabdacsapat. Törzsszurkolókat ugyan nem találtunk, de egy kicsit mindenki büszke volt az SZKC eredményeire.

Egyelőre úgy néz ki, ugyan megmarad a klub, a felnőtt csapat kilépett a Bölények Ligájából, így annak játékosai szétszélednek, és különböző csapatoknál kötnek ki. A konkrétum kevés, de január 31-én, éjfélkor lejár az átigazolási időszak, utána több kérdésre is választ kapunk majd.

Az életünk része volt

Megkérdezetteink nagy része annak ellenére is, hogy inkább más sportot preferál, úgy látja, nagy szüksége van a városnak egy ilyen színvonalon teljesítő csapatra. Így gondolja ezt Tamás Kata is, aki szívesebben jár focimérkőzésekre. Tudja, hogy egy nagyon jó csapatot veszít a város, de azt is, hogy támogatók nélkül nagyon nehéz lenne fenntartani. Saját bőrén is érzi, hogy mennyire, hiszen egy tánccsoportjuk is nagyon sok lehetőségtől elesik a szponzorok hiányában.

Egy támogatót is elcsíptünk az utcán, aki ráadásul lelkes kézilabdarajongó, de nevét nem árulta el portálunknak. Már az SzKC közleményének megérkezése előtt – miszerint kilép a csapat a Bölények Ligájából – elmondta, ő csupa rossz híreket hallott, például, hogy a csapat átlövője, Christian Ghiță már elment a klubtól és a többieket sem köti szerződés. Állítása szerint az utánpótlásban játszó fia kézilabdaedzésén, már pénteken, január 26-án bejelentették, ezután fizetniük kell a terem bérléséért.

„Az életünk része volt már az SZKC és a kézilabda. Olyan lesz, mint egy nagy lyuk, s üresség. Én nem hittem volna. Ha lenne pénzem, átvenném. Mennyi lehet a fenntartása, évente 3-400 ezer euró? Én azt is értem, hogy egy polgármesteri hivatalnak egy ilyen kemény csapatot nem lehet fenntartani, ilyen játékosokkal. Ezek nem ingyen kézilabdáznak és őket is meg lehet érteni, de fent lehetne tartani, ha nem is ilyen játékosokkal" – elmélkedett tovább.

Ő minden mérkőzésre kijárt, elmondta,

„ez hozott is, nem csak vitt".

Csapatok jöttek ide, ez forgalmat jelentett a szállodáknak, éttermeknek is, és az sem elhanyagolható, hogy minden meccsre megtelt a csarnok.

„Van egy ismerősöm, akinek az egyik kézilabdás bérelte a lakását, és most felmondta, mert megy el. Ma írták alá a szerződést. Ennyit tudok. Mert állítólag nem tudnak annyit fizetni, mint eddig, s átmegy máshova" – mondta egy másik névtelenül nyilatkozó középkorú férfi, aki nem követte különösebben a csapat tevékenységét, csak ismerősöktől hallott információi vannak róla.

Koncz Réka és testvére is hallottak a csapatról, de ők inkább a kosárlabdát kedvelik, nem igazán jártak mérkőzésekre. A támogatók hiánya a kosárlabdában is probléma, elmeséli, öccse kosarazik és régebben ő is játszott, de egy idő után nem volt, ahová fejlődniük, ezért úgy döntött, abbahagyja a játékot.

Bakó András teniszrajongó, nem járt SZKC meccsekre, de tudja, hogy „jól mozgólódtak". „Egész jó eredményt értek el eddig, azt látom, de ugyanúgy fog járni, mint a foci. Az is odalett, pedig a sport, az kell, jobban összekapcsolja az embereket" – vélekedett.

Nincs mit csinálni?

Tarcsafalvi Szilárd azért csak el-elment néhány meccsre, utoljára a Torda elleni bajnokin volt, de mivel nemrég jött haza külföldről, a mostani keretet nem igazán ismeri, de tudja, összetartó gárda volt. Hallott a mostoha helyzetről, és sajnálja is azt, mert sportkedvelő, a helyi önkormányzat segítségén kívül nem lát lehetőséget a folytatásra. Elszomorítja, hogy minden a pénz körül forog, mert ez a csapat izgalmakat, reményt adott a városnak.

Fazakas Ida sem követte a csapat sorsát, ezért arra a kérdésünkre nem kaptunk választ tőle, hogy mit adott a csapat a városnak, viszont abban ő is biztos, hogy kell a sportcsapat a városnak, a labdarúgó csapaton kívül pedig a kézilabdának van létjogosultsága. „Annyit tudok, ha Verestóy szorgalmazta, akkor én mellette vagyok" – fogalmaz.

Pup Attila sem igazán követte az udvarhelyi kézilabdacsapat menetelését, nem járt meccsre, de a hírt hallotta, hogy ezután nem is fog tudni kilátogatni. „Nagy veszteség. Van egy közönség, amelyik rendszeresen követte, még idegenbe is elment a meccsekre. Szponzorokat kell keríteni. Szomorú, hogy beletörődünk örökké, hogy nincs mit csinálni. Nincs a fenét, hát oda kell állni. Korrekt vezetőség kellene, akinek a szavára adnak, s akkor lehetne valami" – mondja.

Monus Pál szerint is rendkívül fontos lenne, hogy a városnak legyen csapata, mégis egy hírnevet kapott Udvarhely általuk, emlékezetes volt az embereknek. Úgy gondolja, a fiatalság sem fogja annyira a sportot megismerni, ha elveszítünk egy ilyen kaliberű csapatot.

Kapcsolódó cikkek:
• Újra van felnőtt férfi kézilabdacsapata Udvarhelynek
• Kézilabda-akadémiát indítanak Székelyudvarhelyen
• Érettségizel, és azt se tudod, mi az a subler?
• Így szurkoltak a székely válogatottnak
• Udvarhelyi szentháromság a magyar válogatottban
[Vissza]
Copyright © 2010 uh.ro. Minden jog fenntartva.