Teljes változat

Stoppal Franciaországba: de most kamion?

Írta: Gál Előd, közzétéve: 2017-09-29 11:10:26 [Vissza]

Másfél hét alatt hat országba jutott el az udvarhelyi fotós. Bor, bagett, terrorkészültség.

Emlékeztek Jére Zsolt fotósra? Még a főzőleckék során segített nekünk többször, és a villámkiállításáról is nézhettél már videót oldalunkon.

Sokan mondják rá, hogy olyan, mint egy hippi, ezért tenni is akart valami hippiset. Elhatározta, egy sátorral, egy esőköpennyel és pár darab gönccel elindul egészen Franciaország Provence nevű vidékére. Hogy miért pont oda? Egyszerű: kezdődik a szüret, és Provence meg a vidék legnagyobb városa, Marseille, a legismertebb szőlőtermesztő és borkészítő vidékek egyike.

Mustár, kenyér legyen, a többi kialakul

Jére előzetesen egy utazási irodánál kötött egészségügyi biztosítást, ami körülbelül 30 lejébe került, és az uniós országok mindenikében ellátták volna ezzel, szerencsére nem volt rá szüksége.

Inkább pénzt vitt magával, mint élelmiszert, hogy ne kelljen sokat cipekednie, de egy Diószegi kenyeret, és egy keresztúri mustárt azért bepakolt. „A mustár a lételemem, mindenhova viszek, és nem kockáztatom meg, hogy rossz minőségűt egyek belőle" – mondta Jére.

Hősünk gyalog indult el kifelé a Szejkéről hétfőn, szeptember 4-én valamivel 11 óra előtt, és fél 12-kor már be is stoppolta magát egy autóba, amely egyenesen Budapestig vitte. Két hölgy és egy fiatal srác fuvarozták fel a fővárosig, fizetnie sem kellett, sőt, még egy kávéra is meghívták. Körülbelül 8-9 órára érkezett meg Budapestre és első éjszakáját udvarhelyi ismerősöknél töltötte.

Volt, amivel nem számolt

Másnap reggel kilenckor már letudta a reggelit Budapesten. Szlovénia, azon belül is Lendva volt a következő betervezett állomás, majd Olaszország. „Ott nem akkora divat a stoppolás, de az lett volna a fő cél, hogy kiderüljön, meddig visznek el" – mesélte a vállalkozó szellemű fotós.

„Nagykanizsa fele mentem, megnéztem az útvonalat. Mindenki mondta, hogy nem igazán fogok fuvart kapni az összekötő utakon, ugyanis a sofőrök, akik húsz kilométert vagy többet tesznek meg, az autópályát választják, mert gyorsabb. Kinéztem az autópálya előtti részt, ahol egy benzinkút is volt, és állítólag stoppolni is szoktak ott" – magyarázta Jére, aki kedden reggel el is indult Szlovénia felé. Hogy kijusson a benzinkútig, Feri segítségére is szükség volt, aki szintén egy utazó, éppen akkor érkezett haza stoppal a török tengerpartról barátnőjével, és már útba is igazította az udvarhelyi fiút.

Nem volt könnyű elérnie Nagykanizsát, ekkor még nem is álmodott arról, hogy később milyen egyszerűen megy majd minden. Egy sepsiszentgyörgyi pár vette fel őt Budapesten, bementek a kúthoz tankolni, meglátták a táblát és már akartak is segíteni. „A srác odajött, és megszólalt angolul szentgyörgyi akcentussal" – mondta Jére. Hiába kérdeztem, hogyan hallotta az angolon a szentgyörgyi akcentust, csak hallotta és kész. Igaz, csak Érd környékéig mentek, de hatalmas segítség volt, hogy kivitték a fővárosból.

Itt majdnem négy órát stoppolt, végül egy nő vitte el Baracskáig, egy másik nő Székesfehérvárig. Estére csak sikerült Nagykanizsára érnie, ráadásul a sofőr, aki Fehérvárról elvitte, felajánlotta, hogy ha nem kap stoppot, éjszakára mehet nyugodtan hozzá, és nála elalhat egy éjszakát.

Jére kamionos élete

Az ajánlatot nem is kellett fontolgatnia, mert ahogy kirakták, rögtön elkezdődött Zsolt kamionos élete. „Rá tíz percre megállt egy kamion és dudált, mondtam neki, hogy Szlovéniába megyek, majd egészen Provence-ig, azt mondja, hogy elvisz egészen odáig, mondom neki, szuper, menjünk" – lelkendezett Zsolti.

Ezt az éjszakát egy kamionos parkolóban töltötték, mert lejárt a sofőr vezetési ideje, aki egyébként szlovákiai magyar volt. Nagy szerencséje volt vele Zsoltinak, a kamionban megkapta az emeletes ágy felső részét is, újra társaságban és biztonságban érezhette magát.

A kamionos parkolóban többen összegyűltek, kézzel-lábbal beszélgettek az orosz sofőrökkel. Közülük volt, aki öt hónapja volt úton, és ezalatt nem látta a családját. Krumplilevest ettek itt, amiben főleg hús volt, krumpli nem nagyon, közben történeteket meséltek. Itt ismerkedett meg Zsolti Zsoltival, a hentessel is. „Ez a csávó ott lakik a szlovén határ mellett, de ismeri Csíkban a hokisokat, udvarhelyiekkel halászik" – mesélte nevetve Jére, és kiderült, hogy még egy útravaló kolbászt is kapott tőle.

Ide nem veszel last minute jegyet

Másnap már Olaszországba is megérkeztek, kisebb szlovéniai megállókkal, estére már Triestben pihenhettek. A kamionos Zsolti kérésére a szőlővidéken ment keresztül Olaszországon. Amíg a sofőr pihent, hősünk a borvidéket járta, nézte, hogyan szüretelnek, szóba is állt néhány gazdával. A tulajdonosok a városokban élnek, de egy mindent felügyelő gazda ott lakik a birtokon, ahol még úgy is rengeteg ember dolgozik, hogy gépiesítve van a szüret.

Jére tartott attól, hogy a menekültáradat miatt nem akarnak majd szóba állni vele, mégis nagyon barátságos volt mindenki.

„Milánóba az ember vesz egy last minute jegyet, engem sokkal inkább érdekeltek azok a helyek, ahova nem jutok el később repülővel. Fantasztikus volt" – mutogatta a képeket a tájról, a szőlőföldekről. Amikor elmondta, honnan kelt útra, olyan bort is kóstoltattak vele, amiből egy palack 900 euróba kerül.

Ó, a vidék s a baguette de csodás

Zsolti és útitársa csütörtökön kelt át a francia határon, ahol terrorkészenlét volt, minden tele fegyveresekkel, sőt egy hatalmas baleset is történt éppen az átkelésükkor. Ódákat zengett Zsolt egy francia baguette-ről, amelynek sütödéjét a Lidl mellett találták. Kétszer annyiba került, mint a szomszéd nagyáruházban lévő, cserébe végignézhették, hogyan sütik meg. Teljes élményt kaptak 3 euróért.

Egyszer csak a felvidéki sofőr odaszólt, hogy „húz a kamion, azt hiszem, elment egy kerekünk". Kamionkerék-csere kipipálva.

A kamionsofőr fagyival lepte meg Zsoltit a szülinapján, majd tovább is vitte az előre megbeszélt pontnál, így a Pireneusokban fekvő katalán kisvárosba, Vic-be is ellátogathatott. Hazafele meg a Tirrén-tenger partján, Monacót érintve jöttek.

Amikor bepisilsz egy kádtól

A kamionsofőr egészen Budapestig hozta el, a hátramaradt útszakasz azonban nem ment ilyen simán, legalább tíz autóval utazott hazáig. Kecskemétig egy kamionnal jött, aztán Szegedig hozták. Gyulán van egy jó barátja, akit meg akart látogatni, ezért a nagylaki határátkelő helyett Szarvas felé vette az irányt Zsolt, de senki nem állt meg, ezért több tíz kilométeres gyaloglás következett, majd két stoppal ért be Szarvasra.

„Onnan megint egy hatalmas gyalogút következett, míg végül egy olyan nő vett fel, aki csak Békéscsabára ment, de azt mondta, ha egyedül mindezt meg mertem csinálni, akkor elvisz egészen Gyuláig. Pfú, én nem gondoltam, hogy valaha egy fürdőkádnak ennyire fogok örülni" – mesélte Jére.

Gyuláról a barátja Berettyóújfaluig vitte, ahonnan valakikkel eljött Nagyváradig, majd egy idősebb utazóházaspár vette fel. Királyhágóig jutott velük, majd egy következő autóval az autópályáig, ahonnan egyenesen hazahozták.

Egyedül romantikázott

Jére a többi utazóról is csupa jót mesélt, akik sokat segítik egymást. Volt, hogy zenészekkel találkozott, akik az összegitározott pénzükből kelnek mindig útra. Nagyon meglepődött az utána érkező stopposok jófejségén, akik miután összemosolyogtak vele és köszöntek neki, jóval a háta mögé telepedtek le.

„Telítődtem élményekkel. Már ki is találtam, hogy következő alkalommal elmennék repülővel Írországba, ott rendelnék egy biciklit, és a környéket körbetekerném, de ott sem a felkapott turistahelyeket" – mesélte Jére, aki gyalog 100 kilométert tett meg, autókkal több mint ötezret. Mindezt teljesen ingyen, egyik sofőr sem vett el tőle pénzt.

A boron kívül ételkülönlegességekre költött, Spanyolországban például bikasonkát evett. Nem sokkal több mint 100 euróból húzta ki az utazást Jére. Az utazási és sikerélmények mellett a legjobban eső érzés az emberek korrektsége volt.

„Fantasztikus kaland volt, kitolódtak a határaim, kiestem a biztonsági zónámból, ezért egy nagyon kemény önismereti túrának is nevezhetném. A legromantikusabb országokban voltam egyedül" – mesélte Zsolt, hogy miért vinne magával valakit kalandozásaira. Jére hazaért biztonságban, sőt már le is nyírta az úton elbokrosodott borostáját.

Kapcsolódó cikkek:
• Az ingázás 15 alapszabálya
• Apa, anya, kezdődik!
• Itt a hét előzése (videó)
• Mozgó kamiont rabolt ki egy román csoport
• Ezért ne pisilj esőben az útra (Videó)
[Vissza]
Copyright © 2010 uh.ro. Minden jog fenntartva.